Ha úgy véled, hogy testképzavarod lehet, kérj segítséget egy mentális problémákkal foglalkozó szakembertől. De még ha nem is rendelkezel az orvosi értelemben vett testképzavarral, és mégis úgy érzed, hogy a közösségi médiában való jelenléted túlzottan foglalkoztat, csak a hibákat látod magadon, akkor lépéseket tehetsz annak érdekében, hogy egészségesebb kapcsolatot alakíts ki ezekkel a platformokkal. Mutatjuk, hogyan:

Egyre többen fordulnak hozzánk azzal a kéréssel, hogy úgy nézzenek ki, mint a Snapchat szűrőkkel felturbózott fotóikon. Aggasztó tendencia van kibontakozóban a plasztikai sebészetben.

„Snapchat-diszmorfia” – avagy a közösségi média új módon rombolhatja meg önbecsülést.

A közösségi média által okozott stressz plasztikai sebészetre készteti a fiatalokat?

A „Snapchat dysmorphia” kifejezés a test diszmorf rendellenességből (testképzavar) származik, amelyet az észlelt fizikai hibák megszállottsága jellemez, még azok is, amelyek mások számára láthatatlanok. Bár a Snapchat dysmorphia nem valami klinikailag diagnosztizálható állapot, az irreális megjelenés miatti arcplasztikai műtétek hozzájárulhatnak a testképzavar kialakulásához vagy súlyosbíthatják azt.

A Snapchat képviselői nem kommentálták a hírt. A sokak által kedvelt Facetune app szóvivője nyilatkozatában kijelentette: „A Facetune és a Facetune 2 valójában megtöri a „tökéletes test” ideálok illúzióját. Mindenki – a híres szupermodellektől a nagynénjédig – használja, és mindenki tudja, hogy mindenki használja. Az ellenkezőjét vitatni naivitás. Mindenki számára elérhető ez a játszótér.”

Soha nem néztél ki jobban: a bőröd pórusmentes, az orrod kicsinek, az ajkaid dúsnak tűnnek, és őzike szemű vagy. Készen állsz arra, hogy megoszd a világgal és begyűjtsd a lájkokat?

A probléma a fentivel a következő: EZ TÉNYLEG TE VAGY?!

A szűrők, a megvilágítás és más közösségi média trükkök a tökéletesség lehetőségét mutatták be a tömegek számára: egy filterezett kép gyors megosztása az Instagramon, és máris elkezdenek özönleni a lájkok és a megjegyzések. Ezek a szűrők és szerkesztések mára már normává váltak, megváltoztatva az emberek szépségről alkotott képét világszerte.

A közösségi médiahasználat és a stressz

Bár nem újdonság a saját tökéletlenségeidet látni a tükörben, a kéznél lévő információk arról, hogy hogyan nézhetnél ki nélkülük, igen. Minél több időt töltenek az emberek a közösségi médiában, annál jobban befolyásolja az agyukat az a tartalom, aminek kiszolgáltatják magukat. Egyesek számára ez azt jelenti, hogy arra ösztönzi őket, hogy saját, természetes megjelenésüket elfogadhatatlannak tekintsék. Amikor egy felmérés során arról kérdezték az embereket, hogy valamilyen okból rosszul érzik-e magukat a megjelenésük miatt, a többség határozott „igen”-nel válaszolt. A résztvevők körülbelül 22 százaléka mondta, hogy NAPONTA okoz ez számára stresszt!

Tovább fokozza a problémát a vágy arra, hogy a közösségi média fiókjainkat a nap folyamán ismétlődően megtekintsük, mivel azok folyamatosan frissülnek. Az Everyday Health stressz-felmérésében a válaszadók 57 százaléka, köztük a baby boom és a Z generációhoz tartozók is arról számolt be, hogy minden nap megtekinti közösségi média fiókját.

Ezek az „állandó csekkolások” az emberek 86 százalékát jelentik, akik emiatt több napi stresszt tapasztalnak, mint azok, akik ritkábban nézik meg a közösségi médiát. Valójában 42 százalékuk aggódik amiatt, hogy a közösségi média milyen negatív hatással van az egészségükre; a nem rendszeres látogatóknak csak 27 százaléka mondja ugyanezt. Ha ehhez hozzáadjuk az esztétikai nyomást, akkor ez biztos receptje a napi stressznek, a szorongásnak és a hangulati problémáknak.

A plasztikai sebészként rendszeresen látjuk ezt az M2Med-ben is. Régen, amikor a páciensek bejöttek egy konzultációra, a tükörben rámutatták azokat a területeket, amelyeken változtatni szeretnének. Manapság ezek a „hibák” már egy szelfiben láthatók, tükörben nem. Sokkal hamarabb mutatnak nekünk fotókat a telefonjukból, amelyekben rámutatnak a tökéletlenségekre – az orra túl nagy, az orra görbe, kettős álla van –, amelyeket bizonyos esetekben szinte lehetetlen a valóságban kiszúrni. Ez pedig kóros következménye annak, ha sok időt töltenek a saját fényképeik nézegetésével.

Az észlelt tökéletlenségeken vagy hibákon való időtöltés bárkit szörnyen letaglózhat. Ez a rossz szokás bizonytalanság érzését válthatja ki, ami stresszreakcióhoz vezethet a szervezetben. Ez a negatív gondolatok ciklikus mintázatát okozza: feszült vagy egy hiba miatt, úgy érzed, hogy változtatnia kell a megjelenéseden, majd időt és erőforrást fordítasz erre, ami még több stresszt okozhat.

A tökéletlenségek „kijavításának” vágya a fiatal nőket érintheti a legjobban, ez a csoport gyakran kér injekciós esztétikai beavatkozást, hialuronsavas töltőanyagot és botoxot, valamint mellnagyobbítást és zsírleszívást. Úgy jelennek meg, mint a közösségi médiában látott hírességek. Megszokták, hogy kissé torz módon látják magukat: egy apró képernyőn és olyan fényképeken át, amelyeket úgy átszerkesztettek, hogy eltávolították a tökéletlenségeket és kihasználták az összes filtert.

A különbség manapság abban rejlik, hogy az emberek olyan apró dolgokhoz ragaszkodnak, amelyekkel korábban az emberek nem foglalkoztak. A páceinsek megszállottabbak az apró tökéletlenségek miatt. Szeretik, ahogyan néznek filterezve, kísérleteznek az alkalmazások szerkesztésével. Úgy tűnik, hogy az orruk dudoraival, a pattanásaikkal, egy kis cellulittal vagy vékony ajkakkal szembeni toleranciájuk valamivel alacsonyabb, mint az előző generációké.

Jogos a félelem amiatt, hogy ha valaki a filterekre hagyatkozik, és egy erősen szerkesztett képet vetít magáról a világra, az nemcsak súlyosan befolyásolhatja a felhasználó önbecsülését, hanem a mentális egészségét is tönkreteheti.

Ezeknek a filterezett képeknek az elterjedése árthat az önbecsülésnek, a felhasználó azt érezheti, a valódi kinézete nem követi a trendeket és ez akár a test diszmorf rendellenességéhez vezethet.

Pedig a testképzavar kialakulása többtényezős; a genetika és az agy kémiája például szerepet játszhat. Gyakran együtt jár más zavarokkal, például depresszióval, étkezési zavarokkal és rögeszmés-kényszeres zavarral (OCD). Valójában a testképzavart rögeszmés-kényszeres rendellenességnek tekintik. Mind a testképzavart, mind az egyéb kényszeres zavarokat a megszállottság jellemzi; a testképzavaros embereknél ez a megszállottság kifejezetten testközpontú.

A JAMA Psychiatry folyóiratban 2007-ben publikált kutatás 12 testképzavarban szenvedő ember agyvizsgálatát elemezte, és arra a következtetésre jutott, hogy ezek a betegek valóban másképp dolgozták fel mások arcát, mint a kontroll alanyok. És ez még jóval a szelfik korszaka előtt volt.

Egy későbbi tanulmány, amelyet 2015 júliusában tettek közzé a Psychological Medicine folyóiratban, megállapították, hogy mind az anorexia nervosában, mind a testképzavarban szenvedőkben rendellenes aktivitás mutatkozott az agy azon területein, amelyek általában véve feldolgozzák a képeket – lehet, hogy a „hibásan” vannak bekötve, és csak részleteket, nem pedig az összképet látják.

Könnyen belátható tehát, hogy a közösségi média miért lehet olyan káros a testképzavarral élők számára. Nem hisszük azt, hogy a közösségi média önmagában okozza a testképzavar kialakulását, hanem inkább azt gondoljuk, hogy képes súlyosbítani egy lappangó testképzavart.

A közösségi média ismétlődő viselkedést idézhet elő a testképzavarral élőkben, például abban, hogy állandóan összehasonlíthatja magát másokkal. Ez arra készteti az embereket, hogy még jobban aggódjanak a megjelenésük miatt. Sok páciensünk szerint a közösségi médiában lévő képek stresszforrást jelentenek számukra.

Bár azt még nem tanulmányozták, hogy mi történik a testképzavarral élők agyában a közösségi média megtekintése közben, azt gondoljuk, hogy lehetséges, hogy ez az aktivitás megnövekszik az agy azon részein, amelyeket orbitofrontális kéregnek és caudatusnak neveznek, amelyek általában hiperaktívak. A testképzavaros embereknél valószínűleg rögeszmés gondolatokat tükröz.

Ezen embereknek károsak lehetnek az olyan szokások, mint a túl sok szelfi készítése és a hibák elemzése. Gyakran rontják az emberek saját közérzetüket ezzel és ördögi körforgásba kerülnek, több és több ismétlődő elfoglaltságot okozhatnak ezek számukra. Mivel olyan sok gyönyörű híresség van, akivel összehasonlíthatjuk magunkat, így nem meglepő, hogy a testképzavarban szenvedő emberek (és a még ebben nem szenvedők is) gyakran rosszabbul érzik magukat, miután ezekkel a képekkel hasonlítják össze magukat. Ráadásul egy testképzavaros ember nem csak a saját vonzerejét becsüli alá, hanem hajlamos túlbecsülni mások vonzerejét is, ami még jobban súlyosbítja ezt a problémát.

A közösségi média összefüggésben áll a testtel való elégedetlenséggel és a megjelenés megváltoztatásának vágyával, de ez önmagában nem jelenti azt, hogy valakinek testképzavara van. Azok számára, akik viszont ebben a betegségben szenvednek, a közösségi média használata kéz a kézben járhat azzal a megszállottsággal, hogy hírességekkel vagy barátokkal hasonlítgatják össze magukat, olyanokkal, akik maguk is órákat töltenek fényképeik gondozásával, javításával és retusálásával. A testképzavar belehajszolja ezeket a pácienseket egy másik kényszerbe, a plasztikai műtétekbe! Sajnos úgy találtuk, hogy a plasztikai műtét az esetek többségében nem szünteti meg a testképzavart, sőt inkább felerősíti azt.

Csábító lehet, hogy a filterezett fotókat „önmagad legjobb verziójának” nevezed, de mit is jelent ez valójában? Az határoz meg, hogy a hibáid mennyire zavarnak. A testképzavarban szenvedőket annyira lenyűgözheti a megjelenésük, hogy az kihat kapcsolataikra, munkájukra és a teljes életükre.

De még ha valakinél nem is alakul ki testképzavar, a vágy, hogy eltüntesse a hibáit, káros hatású marad. Mára tendencia, hogy arra ösztönzik a fiatalokat, hogy a kelleténél nagyobb hangsúlyt fektessenek saját személyes megjelenésükre. Természetesen ez mindig aggodalomra ad okot társadalmunkban. De ezt a megszállottságot, amelyre biológiailag hajlamosak vagyunk, perverz módon ösztönözheti a „lájkolók” és a „követők” hatása az egyén viselkedésére és prioritásaira.

Számos kutatás létezik arra vonatkozóan, hogy azok, akik nagy hangsúlyt fektetnek az Instagram-lájkokra, nagyobb valószínűséggel hasonlítják össze megjelenésüket másokkal, és elégedetlenek az arcvonásaikkal. A testképzavaron túl az olyan platformok, mint az Instagram és a Snapchat, összefüggésbe hozhatók az étkezési zavarokkal és a megjelenésre való túlzott összpontosítással.

Hogyan tudja a plasztikai sebész kiszűrni a testképzavaros betegeket?

A plasztikai sebészek már azelőtt is tisztában voltak vele, hogy a betegek testképzavarát szűrni kell, még mielőtt a social media filterek léteztek volna!

A plasztikai sebészet nem alkalmas a testképzavar kezelése, sőt, akár súlyosbíthatja is azt!

Ha plasztikai műtétre vágysz, és csupán egy filterezett szelfit használsz referenciapontként, egy jó plasztikai sebész felveti majd a konzultáción a reálisan várható, elérhető eredményeket. Szívesebben beszélgetünk arról, hogy minden embernek vannak archibái, és hogy a legtöbb egyszerűen lényegtelen. A tökéletlenség megléte nem jelzi a beavatkozás szükségességét.

Esztétikai műtéteket végző plasztikai sebészekként ma részben sebészeknek, részben terapeutáknak kell lennünk. A sebészi konzultáció az M2Med-ben nagyjából egy órát tart, hogy reális célokról beszélhessünk. Ha nem tartjuk ésszerűnek a páciens kéréseit, ezt mindig előre elmondjuk a betegeknek. A sebészet komoly üzlet, amely bizonyos kockázatokkal jár. Soha nincs garancia, mivel ez nem tökéletes tudomány. Ezt nem szabad félvállról venni.

Ha egy páciensen a testképzavar jelei mutatkoznak, nem fogjuk műteni, és ehelyett felajánljuk neki, hogy terápiára mehet. Hiszen nem reális az a vágy, hogy úgy nézzen ki, mint egy airbrush-fotó. Mi sebészek vagyunk, nem mágusok.