Egyre több fiatallal találkozunk, aki elégedetlen a testével. A témában végzett kutatások szerint két fő oka a közösségi média befolyásában és/vagy a rossz szülői mintában keresendő. Ebben a veszélyeztetett korosztályban az elégedetlenség érzése sokszor csap át testképzavarba, amely néhány jellegzetes tünet alapján jól felismerhető és kezelhető.

A testi megjelenéssel és a testsúllyal való elégedetlenség világszerte egyre nagyobb méreteket ölt. A 11–21 év közötti lányok 62 százaléka szeretne fogyni, 50 százalékuk próbált már valamiféle fogyókúrát, és egynegyedük fontolgatja a plasztikai műtétet. Egy másik felmérés szerint az európai egyetemisták 80 százaléka számolt be testi elégedetlenségről.

A testképzavar a modern kor betegsége.

A testkép testünk összetett belső leképződése, amely személyes és társas tapasztalatok során fejlődik ki. A testképzavarban szenvedők önértékelése sérült, megszállottan hiszik, hogy csak akkor felelnek meg a szociális elvárásoknak, ha elérik az általuk megszabott súlyt. Kényszeresen ragaszkodnak szabályaikhoz, beteges lelkifurdalás, önvád, önutálat jellemző rájuk a szabályok esetleges megszegése esetén.

Mindannyiunknak van véleménye arról az emberről és testről, akit a tükörben látunk, ezt a magunkról alkotott képet pedig rengeteg minden befolyásolja – mások visszajelzései, a közösségi média, az adott korban éppen kívánatosnak minősített ideális külső, a filmek és reklámok üzenetei, de a lakóhelyünk kultúrája is.

„A testképzavar jele lehet, ha valaki sosem érzi jól magát a bőrében; akkor sem, ha 10 kilóval soványabb vagy 10 kilóval kövérebb. Jellemző tünet a mentális és a fizikális önbántalmazás, például a túlzott sport, a túlevés vagy a bántó gondolatok. A gyerekek mindaddig elfogadják magukat olyannak, amilyenek, amíg a környezetük nem érezteti velük, hogy valamiben különböznek a többiektől vagy mások, mint az elvárt. Ha ez megtörténik, olyan tüneteket tapasztalhatunk, mint a saját test torzult észlelése vagy a negatív testkép” – mondja Bacsa Hédi, a Lélekfogadó alapítója.

A testképzavarral összefüggő betegségek egyaránt hatással vannak az ember pszichológiai és testi jóllétére, ezért aki ennek jeleit érzi magát, feltétlenül forduljon szakemberhez.

A social mediaban látott fotók nagy része Photoshoppal vagy más programokkal van javítva, viszont a legtöbbnél ez nincs feltüntetve, így joggal hiheti azt a tapasztalatlan internetező, hogy valóságos, amit lát. Innen pedig már csak fél perc, és rosszul is érzi magát, amiért „nem olyan karcsú, napbarnított, csinos, hibátlan a külseje”, mint annak az influenszernek, aki két órát töltött az aktuális fotó tökéletesítésével.

Fontos tehát, hogy a helyén tudjunk kezelni mindent, amit ezeken az oldalakon látunk, hiszen bizonyíték is van már a mentális betegségek és a Facebook-használat kapcsolatára. Ha lehet, kerüljük a média azon területeit, amelyek hamis képet festenek másokról, de ha már találkozunk velük, mindig jusson eszünkbe: ez nem a valóság!

Az M2Med Klinikán kiemelt figyelmet fordítunk a testképzavar diagnosztizálására. Hisszük, hogy a testképzavarban szenvedő betegek önértékelésén nem segít a plasztikai beavatkozás sem, ezért az ilyen problémával hozzánk forduló betegeket előbb pszichológus szakemberhez irányítjuk. Nem végzünk beavatkozást súlyos testképzavarban szenvedő betegen!

Míg a korábbi évtizedekben a testképzavarok megnyilvánulásai – például étkezési zavarok – jobban elkülönültek a normálistól, mára a norma ment el észrevétlenül a kóros irányba divatos formában. Ma már szinte mindenki szorong kinézetét illetően, ezért nehéz kiszúrni, hogy ki az akinél “normális” szintű az önbizalomhiány és ki az, akinél komolyabb gond lesz belőle. Ezért fontos odafigyelni erre és beszélni erről.

A probléma nem a tükörben, hanem leginkább fejben van.

❌ Nincs rendben, hogy nem mersz fürdőruhára vetkőzni a strandon.

❌ Nincs rendben, hogy 1 hónappal azután, hogy életet adtál a gyermekednek, már azon töröd a fejed, hogyan KELLENE egy szempillantás alatt újra karcsúnak lenned.

❌ Nincs rendben, hogy nem szeretsz tükörbe nézni.

❌ Nincs rendben, hogy nem mersz mások előtt edzeni a teremben.

❌ Nincs rendben, hogy valaki a szemedbe mondja, hogy vékonyabban / teltebben / izmosabban / tónusosabban / karcsúbban kellene kinézned, mint ahogyan te jól érzed magad!

Az egészség – beleértve a lelki egészséget is – az életmódodban rejlik, abban, hogy hogyan bánsz a testeddel! Tanulj meg tisztelettel tekinteni rá, hiszen ő az, aki egész életedben veled lesz, és már csak rajtad múlik, hogy az örömöd vagy az állandó szorongásod forrása lesz-e.

A testépítéssel akkor van probléma, ha elvesztik felette a kontrollt, és az illető élete csak az izomzat fejlesztése köré szerveződik. Az evés-, illetve testképzavar évekig, akár évtizedekig is elhúzódhat, és krónikus lefolyású is lehet, ezért fontos a betegség felismerése után mielőbb szakemberhez fordulni.

A férfiak körében is egyre gyakoribb a testkép-, illetve az evészavar. Az evés- és testképzavart érintően sokáig a nők voltak fókuszban, őket vizsgálták, pedig az elmúlt két évtizedben a férfiak körében is megszaporodtak az ilyen problémák.

Mit nevezünk testképzavarnak?

Minden olyan viselkedészavart, amelyben a beteg nem tudja helyesen megítélni saját testét, nem érzékeli mi a normális, igyekszik természetellenes mintákhoz hasonlítani magát, amit még azon az áron is elszeretne érni, hogy egészségére ártalmas szokásokat vesz fel.

A betegségek kialakulásához vezető fő kockázati tényezői a gyerekkori evési és gasztrointesztinális problémák, az alakra és súlyra való koncentrálás fokozódása, a negatív önértékelés, a szexuális abúzus, és az általános pszichiátriai problémák.

A testképzavar témáról bővebben az M2Med Blogban ITT olvashatsz!

Egyre többen fordulnak hozzánk azzal a kéréssel, hogy úgy nézzenek ki, mint a Snapchat szűrőkkel felturbózott fotóikon. Aggasztó tendencia van kibontakozóban a plasztikai sebészetben.

„Snapchat-diszmorfia” – avagy a közösségi média új módon rombolhatja meg önbecsülést.

A közösségi média által okozott stressz plasztikai sebészetre készteti a fiatalokat?

A „Snapchat dysmorphia” kifejezés a test diszmorf rendellenességből (testképzavar) származik, amelyet az észlelt fizikai hibák megszállottsága jellemez, még azok is, amelyek mások számára láthatatlanok. Bár a Snapchat dysmorphia nem valami klinikailag diagnosztizálható állapot, az irreális megjelenés miatti arcplasztikai műtétek hozzájárulhatnak a testképzavar kialakulásához vagy súlyosbíthatják azt.

A Snapchat képviselői nem kommentálták a hírt. A sokak által kedvelt Facetune app szóvivője nyilatkozatában kijelentette: „A Facetune és a Facetune 2 valójában megtöri a „tökéletes test” ideálok illúzióját. Mindenki – a híres szupermodellektől a nagynénjédig – használja, és mindenki tudja, hogy mindenki használja. Az ellenkezőjét vitatni naivitás. Mindenki számára elérhető ez a játszótér.”

Soha nem néztél ki jobban: a bőröd pórusmentes, az orrod kicsinek, az ajkaid dúsnak tűnnek, és őzike szemű vagy. Készen állsz arra, hogy megoszd a világgal és begyűjtsd a lájkokat?

A probléma a fentivel a következő: EZ TÉNYLEG TE VAGY?!

A szűrők, a megvilágítás és más közösségi média trükkök a tökéletesség lehetőségét mutatták be a tömegek számára: egy filterezett kép gyors megosztása az Instagramon, és máris elkezdenek özönleni a lájkok és a megjegyzések. Ezek a szűrők és szerkesztések mára már normává váltak, megváltoztatva az emberek szépségről alkotott képét világszerte.

A közösségi médiahasználat és a stressz

Bár nem újdonság a saját tökéletlenségeidet látni a tükörben, a kéznél lévő információk arról, hogy hogyan nézhetnél ki nélkülük, igen. Minél több időt töltenek az emberek a közösségi médiában, annál jobban befolyásolja az agyukat az a tartalom, aminek kiszolgáltatják magukat. Egyesek számára ez azt jelenti, hogy arra ösztönzi őket, hogy saját, természetes megjelenésüket elfogadhatatlannak tekintsék. Amikor egy felmérés során arról kérdezték az embereket, hogy valamilyen okból rosszul érzik-e magukat a megjelenésük miatt, a többség határozott „igen”-nel válaszolt. A résztvevők körülbelül 22 százaléka mondta, hogy NAPONTA okoz ez számára stresszt!

Tovább fokozza a problémát a vágy arra, hogy a közösségi média fiókjainkat a nap folyamán ismétlődően megtekintsük, mivel azok folyamatosan frissülnek. Az Everyday Health stressz-felmérésében a válaszadók 57 százaléka, köztük a baby boom és a Z generációhoz tartozók is arról számolt be, hogy minden nap megtekinti közösségi média fiókját.

Ezek az „állandó csekkolások” az emberek 86 százalékát jelentik, akik emiatt több napi stresszt tapasztalnak, mint azok, akik ritkábban nézik meg a közösségi médiát. Valójában 42 százalékuk aggódik amiatt, hogy a közösségi média milyen negatív hatással van az egészségükre; a nem rendszeres látogatóknak csak 27 százaléka mondja ugyanezt. Ha ehhez hozzáadjuk az esztétikai nyomást, akkor ez biztos receptje a napi stressznek, a szorongásnak és a hangulati problémáknak.

A plasztikai sebészként rendszeresen látjuk ezt az M2Med-ben is. Régen, amikor a páciensek bejöttek egy konzultációra, a tükörben rámutatták azokat a területeket, amelyeken változtatni szeretnének. Manapság ezek a „hibák” már egy szelfiben láthatók, tükörben nem. Sokkal hamarabb mutatnak nekünk fotókat a telefonjukból, amelyekben rámutatnak a tökéletlenségekre – az orra túl nagy, az orra görbe, kettős álla van –, amelyeket bizonyos esetekben szinte lehetetlen a valóságban kiszúrni. Ez pedig kóros következménye annak, ha sok időt töltenek a saját fényképeik nézegetésével.

Az észlelt tökéletlenségeken vagy hibákon való időtöltés bárkit szörnyen letaglózhat. Ez a rossz szokás bizonytalanság érzését válthatja ki, ami stresszreakcióhoz vezethet a szervezetben. Ez a negatív gondolatok ciklikus mintázatát okozza: feszült vagy egy hiba miatt, úgy érzed, hogy változtatnia kell a megjelenéseden, majd időt és erőforrást fordítasz erre, ami még több stresszt okozhat.

A tökéletlenségek „kijavításának” vágya a fiatal nőket érintheti a legjobban, ez a csoport gyakran kér injekciós esztétikai beavatkozást, hialuronsavas töltőanyagot és botoxot, valamint mellnagyobbítást és zsírleszívást. Úgy jelennek meg, mint a közösségi médiában látott hírességek. Megszokták, hogy kissé torz módon látják magukat: egy apró képernyőn és olyan fényképeken át, amelyeket úgy átszerkesztettek, hogy eltávolították a tökéletlenségeket és kihasználták az összes filtert.

A különbség manapság abban rejlik, hogy az emberek olyan apró dolgokhoz ragaszkodnak, amelyekkel korábban az emberek nem foglalkoztak. A páceinsek megszállottabbak az apró tökéletlenségek miatt. Szeretik, ahogyan néznek filterezve, kísérleteznek az alkalmazások szerkesztésével. Úgy tűnik, hogy az orruk dudoraival, a pattanásaikkal, egy kis cellulittal vagy vékony ajkakkal szembeni toleranciájuk valamivel alacsonyabb, mint az előző generációké.

A közvélemény és a szakértők egyaránt a közösségi médiát hibáztatják a mentális egészséggel kapcsolatos problémák hosszú listájáért, beleértve a depresszió, a szorongás és az öngyilkos magatartás növekvő arányát a fiatalok körében.

A témával kapcsolatos kutatások azonban ellentmondásosak. Létezik olyan tanulmány például, amely azt találta, hogy a közösségi média használatának valószínűleg nincs túl nagy hatása a tinédzserek életével való elégedettségére, a szakértői figyelmeztetések ellenére. A gyakorlat azonban mást mutat…

2013-ban a tanulmányban részt vevő tizenévesek mindössze 43%-a mondta azt, hogy naponta többször is rendszeresen ellenőrzi a közösségi médiát. Ez a második évben 59%-ra, a harmadik évben pedig 68,5%-ra emelkedett. Idővel a közösségi média gyakori használata csökkent mentális egészséggel és jólléttel járt, amit a pszichológiai szorongással, az élettel való elégedettséggel, a boldogsággal és a szorongással kapcsolatos kérdésekre adott válaszokkal mértek. Úgy tűnt, hogy a közösségi média erősebb hatással volt a lányokra, de a kapcsolat a fiúknál is jelen volt.

A kép bonyolultabbá vált, amikor a kutatók azt vizsgálták, hogy mely tevékenységek (vagy azok hiánya) felelős a probléma kialakulásáért – mint pl. az internetes zaklatás, az alváshiány és mozgáshiány? Megállapították, hogy a felsoroltak közül egyértelműen az internetes zaklatás a legkárosabb a lányok számára, ezt követte az alváshiány és a testmozgás hiánya.

A fiúknál azonban ezek a tényezők csak 12%-át magyarázták a közösségi média és a rossz mentális egészség közötti kapcsolatnak. Van néhány ok, ami ezt magyarázhatja: egyrészt a lányok hajlamosabbak a fiúkhoz képest olyan mentális egészségi állapotokra, mint a depresszió és a szorongás, függetlenül a képernyő előtt töltött időtől. A lányok több internetes zaklatást tapasztalnak, mint a fiúk, és Nicholls szerint kifejezetten zavarhatják őket ennek bizonyos aspektusai, beleértve a megjelenésre vonatkozó megjegyzéseket és a másokkal való negatív összehasonlítást.

Talán meglepő az is, hogy az online tevékenységből fakadó pihenés-, és testmozgás hiánya a fiúkra nem volt hatással, hiszen mind az alvás minősége, mind a fizikai aktivitás nemtől függetlenül szorosan összefüggenek a mentális egészséggel.

A tanulmány szerint az eltérés a minták használatára vezethető vissza. Mivel a lányok összességében gyakrabban használják a közösségi médiát, előfordulhat, hogy a fiúk nem áldozzák fel olyan mértékben az alvást és a testmozgást ezért, mint a lányok.

A tanulmány, mint a legtöbb ebben a témában, megfigyeléses volt, ami azt jelenti, hogy csak az adatkészleten belüli mintákat tudott megvizsgálni, nem pedig olyan laboratóriumi vizsgálatot végeztek, amely meghatározná, hogy a különböző gyerekek mennyi közösségi médiát használnak.

Azt sem tudták teljes mértékben felmérni, hogy a tinédzserek mennyi ideig használták a közösségi médiát, csak azt, hogy naponta hányszor ellenőrizték a különböző alkalmazásokat és webhelyeket.

De Nicholls szerint a korlátok ellenére a tanulmány segíthet a tinédzsereket egészségesebb életmód felé terelni, mivel az elsők között vizsgálja meg, hogy a közösségi média idővel károsíthatja a mentális egészséget.

A legfontosabb üzenetek a fiataloknak a következők:
– aludj eleget,
– ne veszítsd el a kapcsolatot barátaiddal a való életben; és
– a fizikai aktivitás ne maradjon el, mert ez kiemelten fontos a mentális egészség és a lelki jólét szempontjából. Ha ilyen módon vigyáz egy tinédzser magára, nem kell aggódnia a közösségi média hatása miatt.

A tinédzserek szüleinek az üzenetek hasonlóak. Arra kell ösztönözni a tinédzser gyerekeinket, hogy maradjanak aktívak, és kapcsolják ki telefonjukat éjszaka – és ami talán még fontosabb, hogy konkrétan kérdezzenek az internetes zaklatásról, mivel úgy tűnik, hogy ez a kár elsődleges forrása.

A hangsúlyt a mechanizmusokra és a tartalomra kell helyezni ahelyett, hogy pusztán a közösségi média használatát feszegetnénk.

Jogos a félelem amiatt, hogy ha valaki a filterekre hagyatkozik, és egy erősen szerkesztett képet vetít magáról a világra, az nemcsak súlyosan befolyásolhatja a felhasználó önbecsülését, hanem a mentális egészségét is tönkreteheti.

Ezeknek a filterezett képeknek az elterjedése árthat az önbecsülésnek, a felhasználó azt érezheti, a valódi kinézete nem követi a trendeket és ez akár a test diszmorf rendellenességéhez vezethet.

Pedig a testképzavar kialakulása többtényezős; a genetika és az agy kémiája például szerepet játszhat. Gyakran együtt jár más zavarokkal, például depresszióval, étkezési zavarokkal és rögeszmés-kényszeres zavarral (OCD). Valójában a testképzavart rögeszmés-kényszeres rendellenességnek tekintik. Mind a testképzavart, mind az egyéb kényszeres zavarokat a megszállottság jellemzi; a testképzavaros embereknél ez a megszállottság kifejezetten testközpontú.

A JAMA Psychiatry folyóiratban 2007-ben publikált kutatás 12 testképzavarban szenvedő ember agyvizsgálatát elemezte, és arra a következtetésre jutott, hogy ezek a betegek valóban másképp dolgozták fel mások arcát, mint a kontroll alanyok. És ez még jóval a szelfik korszaka előtt volt.

Egy későbbi tanulmány, amelyet 2015 júliusában tettek közzé a Psychological Medicine folyóiratban, megállapították, hogy mind az anorexia nervosában, mind a testképzavarban szenvedőkben rendellenes aktivitás mutatkozott az agy azon területein, amelyek általában véve feldolgozzák a képeket – lehet, hogy a „hibásan” vannak bekötve, és csak részleteket, nem pedig az összképet látják.

Könnyen belátható tehát, hogy a közösségi média miért lehet olyan káros a testképzavarral élők számára. Nem hisszük azt, hogy a közösségi média önmagában okozza a testképzavar kialakulását, hanem inkább azt gondoljuk, hogy képes súlyosbítani egy lappangó testképzavart.

A közösségi média ismétlődő viselkedést idézhet elő a testképzavarral élőkben, például abban, hogy állandóan összehasonlíthatja magát másokkal. Ez arra készteti az embereket, hogy még jobban aggódjanak a megjelenésük miatt. Sok páciensünk szerint a közösségi médiában lévő képek stresszforrást jelentenek számukra.

Bár azt még nem tanulmányozták, hogy mi történik a testképzavarral élők agyában a közösségi média megtekintése közben, azt gondoljuk, hogy lehetséges, hogy ez az aktivitás megnövekszik az agy azon részein, amelyeket orbitofrontális kéregnek és caudatusnak neveznek, amelyek általában hiperaktívak. A testképzavaros embereknél valószínűleg rögeszmés gondolatokat tükröz.

Ezen embereknek károsak lehetnek az olyan szokások, mint a túl sok szelfi készítése és a hibák elemzése. Gyakran rontják az emberek saját közérzetüket ezzel és ördögi körforgásba kerülnek, több és több ismétlődő elfoglaltságot okozhatnak ezek számukra. Mivel olyan sok gyönyörű híresség van, akivel összehasonlíthatjuk magunkat, így nem meglepő, hogy a testképzavarban szenvedő emberek (és a még ebben nem szenvedők is) gyakran rosszabbul érzik magukat, miután ezekkel a képekkel hasonlítják össze magukat. Ráadásul egy testképzavaros ember nem csak a saját vonzerejét becsüli alá, hanem hajlamos túlbecsülni mások vonzerejét is, ami még jobban súlyosbítja ezt a problémát.

A közösségi média összefüggésben áll a testtel való elégedetlenséggel és a megjelenés megváltoztatásának vágyával, de ez önmagában nem jelenti azt, hogy valakinek testképzavara van. Azok számára, akik viszont ebben a betegségben szenvednek, a közösségi média használata kéz a kézben járhat azzal a megszállottsággal, hogy hírességekkel vagy barátokkal hasonlítgatják össze magukat, olyanokkal, akik maguk is órákat töltenek fényképeik gondozásával, javításával és retusálásával. A testképzavar belehajszolja ezeket a pácienseket egy másik kényszerbe, a plasztikai műtétekbe! Sajnos úgy találtuk, hogy a plasztikai műtét az esetek többségében nem szünteti meg a testképzavart, sőt inkább felerősíti azt.

Csábító lehet, hogy a filterezett fotókat „önmagad legjobb verziójának” nevezed, de mit is jelent ez valójában? Az határoz meg, hogy a hibáid mennyire zavarnak. A testképzavarban szenvedőket annyira lenyűgözheti a megjelenésük, hogy az kihat kapcsolataikra, munkájukra és a teljes életükre.

De még ha valakinél nem is alakul ki testképzavar, a vágy, hogy eltüntesse a hibáit, káros hatású marad. Mára tendencia, hogy arra ösztönzik a fiatalokat, hogy a kelleténél nagyobb hangsúlyt fektessenek saját személyes megjelenésükre. Természetesen ez mindig aggodalomra ad okot társadalmunkban. De ezt a megszállottságot, amelyre biológiailag hajlamosak vagyunk, perverz módon ösztönözheti a „lájkolók” és a „követők” hatása az egyén viselkedésére és prioritásaira.

Számos kutatás létezik arra vonatkozóan, hogy azok, akik nagy hangsúlyt fektetnek az Instagram-lájkokra, nagyobb valószínűséggel hasonlítják össze megjelenésüket másokkal, és elégedetlenek az arcvonásaikkal. A testképzavaron túl az olyan platformok, mint az Instagram és a Snapchat, összefüggésbe hozhatók az étkezési zavarokkal és a megjelenésre való túlzott összpontosítással.

Hogyan tudja a plasztikai sebész kiszűrni a testképzavaros betegeket?

A plasztikai sebészek már azelőtt is tisztában voltak vele, hogy a betegek testképzavarát szűrni kell, még mielőtt a social media filterek léteztek volna!

A plasztikai sebészet nem alkalmas a testképzavar kezelése, sőt, akár súlyosbíthatja is azt!

Ha plasztikai műtétre vágysz, és csupán egy filterezett szelfit használsz referenciapontként, egy jó plasztikai sebész felveti majd a konzultáción a reálisan várható, elérhető eredményeket. Szívesebben beszélgetünk arról, hogy minden embernek vannak archibái, és hogy a legtöbb egyszerűen lényegtelen. A tökéletlenség megléte nem jelzi a beavatkozás szükségességét.

Esztétikai műtéteket végző plasztikai sebészekként ma részben sebészeknek, részben terapeutáknak kell lennünk. A sebészi konzultáció az M2Med-ben nagyjából egy órát tart, hogy reális célokról beszélhessünk. Ha nem tartjuk ésszerűnek a páciens kéréseit, ezt mindig előre elmondjuk a betegeknek. A sebészet komoly üzlet, amely bizonyos kockázatokkal jár. Soha nincs garancia, mivel ez nem tökéletes tudomány. Ezt nem szabad félvállról venni.

Ha egy páciensen a testképzavar jelei mutatkoznak, nem fogjuk műteni, és ehelyett felajánljuk neki, hogy terápiára mehet. Hiszen nem reális az a vágy, hogy úgy nézzen ki, mint egy airbrush-fotó. Mi sebészek vagyunk, nem mágusok.

A testi dysmorphia olyan állapot, amikor az ember nem tudja ténylegesen látni magát olyannak, amilyen. Ez egy olyan mentális állapot, amely arra készteti az alanyt, hogy teste bizonyos aspektusaiba belekössön, és „csúnyának” tartsa magát.

Az ilyen páciens gyakran megpróbálja elrejteni vagy álcázni az érintett testrészt. A testkép-diszmorfiában szenvedőknek gyakran más betegségei is vannak. Például jobban aggódhatnak az élet dolgai miatt, mint sokan mások. Ezenkívül depresszióban is szenvedhetnek.

Valóban a plasztikai sebészet a megfelelő megoldás?

Minden az állapotuk súlyosságától függ. Fennáll a veszélye annak is, hogy a testkép-diszfóriában szenvedők az első beavatkozással nem lesznek elégedettek. A hiba az agyi rendellenességükben rejlik, ezért előfordulhat, hogy nem látják pontosan a változást, és beépíthetik azt rossz énképükbe.

Természetesen ennek az ellenkezője is igaz; sok betegnél azonnal hatalmas javulást tapasztalható, és ez segíti a gyógyulást. Tapasztalatunk alapján pl. az orrplasztikán átesett betegek 20%-ának van valamilyen szintű testképzavara.

Beszéljük át

Biztos lehetsz benne, hogy részletesen megbeszéljük veled az általad kért eljárást, valamint az azzal járó kockázatokat és a várható végeredményt.
Ha aggályaid vannak, ezeket kezeljük, és megvizsgáljuk az eljárással kapcsolatos indokaidat is. Etikusak vagyunk, és minden aggodalomra okot adó területet mérlegelünk, mielőtt tanácsot adnánk az eljárásról.
Túl sok esztétikai beavatkozást végeznek olyan sebészek, akik nem veszik komolyan pácienseik jólétét. Mi, az M2Med Plasztikai Sebészetben tudjuk, hogy nem mindig minden az, aminek látszik, ezért büszkék vagyunk a minden részletre kiterjedő értékelésünkre.
Azt szeretnénk, hogy pácienseink életük végéig boldogok legyenek az eredménnyel, amit segítségünkkel elértek.

Sokan boldogtalannak vagy bizonytalannak érzik magukat fizikai megjelenésükkel kapcsolatban életük egy-egy szakaszában. Azonban vannak, akik megszállottá válhatnak a megjelenésük miatt, és túlzottan aggódhatnak megjelenésük apró vagy elképzelt hibái miatt, amelyek egy ismert betegséghez, az úgynevezett testképzavarhoz vezethetnek.

A diszmorfia gyógyítására egyesek kés alá fekszenek, és megváltoztatják megjelenésüket. A testképzavar és a plasztikai műtétek azonban kockázatos párost alkotnak!

Ezért fontos, hogy időben diagnosztizálják ezt a rendellenességet, mivel könnyebb kezelni a test diszmorfiát a téves gondolatok és emiatti szorongások rögzülése előtt.

A testképzavart „képzelt csúnyaság szindrómaként” is emlegetik, ami nem különösebben hasznos, mivel a „csúnyaság” szó nagyon is valós az érintett egyén számára, és nem tükrözi azt a stresszt és szorongást, amelyet a testképzavar okozhat.

Sok testképzavarban szenvedő ember nem mindig kér segítséget, mert félnek attól, hogy hiúnak és nárcisztikusnak tekintik őket.

A közösségi média hatásai a testképzavarban szenvedő betegekre

A közösségi médiát és a megfélemlítést gyakran emlegetik testkép-befolyásoló tényezőjeként. Egy friss felmérés kimutatta, hogy a tinédzserek naponta több órát töltenek olyan közösségi oldalak használatával, mint a Facebook, az Instagram és a Snapchat.

Az elmúlt években a „szelfi” a közösségi média jelenségévé vált, mivel az okostelefonok megkönnyítik a napi felvételek készítését. „A mai 16-25 évesek átlagosan 16 percet és hét kísérletet töltenek a tökéletes szelfi elkészítésére” – egészen döbbenetes adat.

Nehéz meghúzni azt a határt, ahol a test elégedetlensége véget ér és a testképzavar elkezdődik. A közösségi média, különösen az Instagram, minden bizonnyal szerepet játszik a tökéletes testek bemutatásában, és a testképzavarban szenvedő páciensek csak bele akarnak illeszkedni abba, amit látnak.

Plasztikai sebészet és testképzavar

Sok testdiszmorfiában szenvedő ember gyakori és ismétlődő esztétikai beavatkozással próbálja megváltoztatni az észlelt hibákat. Azonban a testképzavaros betegek kevesebb mint 10%-a lesz elégedett a plasztikai műtét eredményeivel, és aggodalmaik gyakran átesnek a ló túloldalára. Tanulmányok alapján a plasztikai műtétet keresők körülbelül 15%-ának van testképzavara.

Bár az esztétikai sebészet átmenetileg csökkentheti a testkép okozta szorongást, valószínű, hogy egy ilyen páciens hamarosan azon kapja magát, hogy egy másik testrészével lesz elégedetlen, amelyen változtatni szeretne. Ezen túlmenően minden plasztikai sebészeti beavatkozás kockázatokkal jár, és fennáll annak a lehetősége, hogy egyes betegeknél „elhibázott” műtétet hajtanak végre, ami végső soron ronthatja a páciens állapotát.

A legrosszabb esetben a testképzavar ellehetetlenítheti a rendszeres munkavállalást vagy a családi életet. A rendszeres munkaviszonyban dolgozók vagy azok, akiknek családi kötelezettségeik vannak, szinte biztosan produktívabbnak és kielégítőbbnek találnák az életet, ha nem lennének testképzavaros tüneteik. A partnerek, barátok és családtagok gyakran nagyon nyomasztónak találják, ha nem tudnak segíteni a szeretett személynek, hogy ne érezze magát „csúnyának”, vagy visszanyerje élete felett irányítását.

A testképzavar jelei és tünetei

Az alábbi lista a testképzavar leggyakoribb tüneteit mutatja be :

• Megszállottan ellenőrzi megjelenését tükörben vagy kirakatban,
• Haját betegesen sokszor vágatja vagy fésüli, szárítja, hogy „minden hajszál a helyén legyen”
• Mindent megtesz, hogy a bőrt simává tegye, hibátlanná tegye, kiborul, ha tökéletlenségeket (pl. egy pattanást) és hibákat tapasztal
• Folyamatosan modellekhez, hírességekhez, vagy más barátokhoz hasonlítja magát a magazinokban és a közösségi médiában
• Aránytalanul sok a vita a megjelenéséről a környezetében – másképp látja ő és másképp a környezet
• Smink túlzott használata – az álcázáshoz és az amögé bújáshoz
• testrészek indokolatlan álcázása / takargatása bő ruhákkal

Vezető miskolci székhelyű plasztikai sebészként évente több száz beteget látunk, akik különféle okok miatt szeretnének plasztikai műtétet végezni. Néhány páciens olyan plasztikai sebészeti eljárásokat keres, amelyek segítenek orvosolni olyan „esztétikai rendellenességeket”, mint például a szétálló fülek vagy a fájdalmat okozó nagy mellek. Más páciensek önbizalom-növelés okán jönnek hozzánk, ha nagyobb mellet , kisebb orrot , kisebb hasat szeretnének. Sajnos látok néhány olyan pácienst is, akik aggasztó okokból szeretnének plasztikai műtétet.

Ezek közül az egyik legaggasztóbb a testképzavarnak nevezett mentális betegségben szenvedő páciensek megkeresése, akik vagy túlságosan zavarban vannak ahhoz, hogy megfelelő támogatást keressenek, vagy nincsenek is tisztában azzal, hogy ebben a betegségben szenvednek, ezért plasztikai sebésztől várják a megoldást.

A test diszmorf rendellenessége olyan mentális betegség, amelyben az emberek folyamatosan aggódnak a megjelenésük miatt. Állandóan úgy érzik, hogy valami nincs rendben a megjelenésükben, és gyakran elhisznek valamit, amit senki más nem vesz észre rajtuk.

A férfiakat és nőket egyformán érintő állapot Európában ma körülbelül 50 emberből 1-nél fordul elő, és nagyon gyorsan súlyos egészségügyi állapottá válhat. A testképzavar súlyos érzelmi stresszt okozhat, aminek következtében sok ebben szenvedő visszariad a társas interakcióktól, ami akár a munkahelyek elvesztéséhez, családi zűrzavarhoz és más mentális egészségi állapotokhoz, például depresszióhoz vezethet. A legsúlyosabb esetekben a testképzavar akár öngyilkossághoz is vezethet, a legújabb becslések szerint az ebben szenvedők öngyilkossági aránya körülbelül 25%.

Miért szeretnének plasztikai műtétet a testképzavarban szenvedők?

Sok testképzavaros páciens nem kér segítséget attól tartva, hogy mások gyengének tartják, vagy úgy hiszik, hasztalan, pedig ez nem is állhat távolabb az igazságtól. Ezért sokan inkább plasztikai sebészethez fordulnak, hogy „megjavíttassák, amit magukon rossznak éreznek”. Mivel azonban a testképzavar egy mentális állapot, a plasztikai sebészet soha nem oldja meg ezt a problémát, mert mindig lesz az ebben szenvedő megjelenésének valamilyen egyéb aspektusa, amelyről úgy gondolja, hogy javítható. Egy korábbi tanulmány szerint az orrplasztikát kérő betegek csaknem 20%-a szenved testképzavarban, de testképzavarban szenvedők mellnagyobbítási vagy -csökkentő műtéteket, arcplasztikát , szemhéjemelést és hasplasztikát / zsírleszívást is gyakran kérnek .

A plasztikai sebészekként ennél jóval többet kell tennünk

Bármilyen esztétikai beavatkozásról is legyen szó, az M2Med Klinikán a személyes konzultációra nagy hangsúlyt fektetünk. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy egy ilyen műtét elvégzése előtt megismerhessük a pácienst, és jobban megértsük, miért szeretne szépészeti műtétet. Ha azt gyanítjuk, hogy egy páciens testképzavarban szenved, vagy bármilyen más olyan állapotot, amely befolyásolja a döntését (pl. „azért szeretnék nagyobb melleket, mert a barátom ezt kérte”), mindig azt mondjuk, hogy a plasztikai műtét nem megoldás!

Sajnos túl sok plasztikai sebész nem veszi figyelembe páciense mentális egészségét, és végrehajtja a műtétet akkor is, ha látja, hogy egyébként a probléma fennáll. Ez azért nem biztonságos, mivel sok testképzavarban szenvedő ember folyamatosan visszajár plasztikai műtétekre, ami tovább veszélyeztetheti egészségét.

A testképzavarban szenvedőktől nem szabad ugyan véglegesen visszautasítani az esztétikai beavatkozást, de egy plasztikai sebésznek etikai kötelessége biztosítani, hogy páciense a legjobb okokból döntsön, és mindig alternatív kezelést kell biztosítania a betegeknek, ha úgy érzi, hogy a testképzavar befolyásolja megítélését.

Döbbenetes kutatási eredmény látott napvilágot: már a 8 éves fiúk és lányok körében is tapasztalható, hogy elégedetlenek a testükkel, ami előre jelezheti az étkezési zavarok kockázatát későbbi életük során.

Egy a The British Journal of Psychiatryban publikált tanulmány szerint körülbelül 6000 gyermeket követtek nyomon 14 éves korukig, és felfedezték a fiatal korban tapasztalható rossz testkép és a későbbi étkezési rendellenességek összefüggését.
A kutatók azt találták, hogy a nyolc éves lányok 5%-a és fiúk 3%-a volt elégedetlen a testével. Amikor a gyerekek betöltötték a 14. életévüket, a lányok 39%-a azt mondta, hogy diétázott az elmúlt évben, és 8%-uk azt mondta, hogy ivott is. A fiúk 12%-a diétázott az elmúlt évben, és 3,5%-uk ivott.

A kutatók szerint az eredmények azt mutatják, hogy az élet korai szakaszában beavatkozásra van szükség. A magas önbecsülés az evészavar megjelenésének alacsonyabb szintjéhez kapcsolódik, és a hatás erősebb volt a fiúk körében. A kutatók azt írják, hogy eredményeik azt sugallják, hogy egyes gyerekek jobban ki vannak téve a média, a család és a társaik nyomásának, mint mások.

A beavatkozás nem fog minden gyereknél egyformán működni, mondja Micali. „Az eredmények azt sugallják, hogy az összes serdülőre vagy gyermekre összpontosító átfogó megközelítés nem feltétlenül a legjobb, és hasznosabb lehet a célzott megelőzés, amely a túlsúlyos/elhízott fiúkra összpontosít, nem pedig általánosságban minden fiúra” – mondja Micali. Fontos azt is kiemelni, hogy ezeket a felvilágosításokat megfelelően adaptáljuk a fiatalabb gyermekek számára, mivel bizonyítékok vannak arra nézve, hogy például az „egészséges táplálkozás” órák, amelyeket idősebb gyermekek számára terveztek, károsak lehetnek a kicsik számára, különösen azok számára, akik nem rendelkeznek kognitív képességekkel, az információ megfelelő feldolgozásának képességével.”

További kutatásokra van szükség a legjobb megközelítés megértéséhez. Az evészavarok rendkívül bonyolultak, és genetikai, biológiai, pszichológiai és szociális tényezők kölcsönhatása miatt alakulhatnak ki. Kiemelten fontos szerepe van a családnak, a szülők viselkedésének és példamutató magatartásának!

Az anorexia, a bulimia és a falás a vártnál több középkorú nőt érint, és majdnem minden 25. ember szenved evészavartól.
Megdöbbentő brit kutatási eredmény látott napvilágot: a 40-es és 50-es éveiben járó nők 3,6 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt 12 hónapban étkezési zavarban szenvedett.

Az evészavarok elsősorban a tinédzser korhoz vagy a korai felnőttkorhoz kapcsolódnak, és a kutatók szerint az új számok jóval magasabbak a vártnál.

A kutatók olyan tényezőket is felmértek, amelyek összefüggésbe hozhatók az evészavar kialakulásával, ideértve a gyermekkori boldogságot, a szülők válását vagy különválását, az életeseményeket, a szülőkkel való kapcsolatot és a szexuális visszaélést.

Egy nő esetében annak a kockázata, hogy anorexia nervosa-ban vagy bulimia nervosa-ban szenved majd felnőtt korában – ez a két leggyakoribb étkezési zavar –, a „boldogtalanság” mértékétől függően 4-10 százalékkal nő, ha gyermekkorában boldogtalannak érezte magát.

Dr. Micali elmondta: „Az anorexia, a bulimia, a falási evés és a tisztálkodási zavar mind a gyermekkori boldogtalansághoz társultak, és úgy tűnt, hogy a szülők válása gyermekkorban növeli a bulimia, a falászavar és az atipikus anorexia kockázatát.”

Az ürítési zavarban szenvedők saját maguk által kiváltott hányással, beöntéssel, valamint hashajtókkal és vízhajtókkal való visszaélésekkel próbálják szabályozni súlyukat vagy alakjukat.

Dr. Micali, a University College London és a New York-i Icahn School of Medicine munkatársa hozzátette: „Azt is megállapítottuk, hogy egy hozzátartozó halála növelheti ezen rendellenességek valószínűségét, és hogy a gyermekkori szexuális zaklatás vagy a társadalmi elutasítástól való félelem amely betegségekhez társul, táplálkozási zavarokat okozhat.”

A kutatók szerint a BMC Medicine folyóiratban közzétett eredmények korlátozottak lehetnek, mivel egyes adatok régiek, és az 5320 nőből álló minta csak terhes nőkből állt az Egyesült Királyság egy meghatározott régiójában.

Mint ismert, a pornográf tartalmak negatív hatással lehetnek a szexuális életminőségre, a pornográfia függőséget okozhat, növelheti a nők elleni szexuális erőszakra, a gyermekpornográfiára való hajlamot. Van azonban egy másik, hasonlóan fontos szempont: hogyan okoz a pornográfia testkép-problémákat gyermekeid számára?

Ez a cikk segít közelebbről megérteni a pornó egyik negatív hatását: a testkép problémákat.

Az alkalmanként / rendszeresen pornót néző, felmérésben résztvevők véleménye szerint:

A válaszadók 29%-a egyetértett azzal, hogy rosszul érzi magát a testében, amikor meglátta, milyen a színészek teste a pornóban. Ez a szorongásos felfogás nem mutat különbséget fiúk és lányok véleménye között.

35%-uk egyetértett azzal, hogy aggódik amiatt, hogy mások mit gondolnak róla, mert nem úgy néz ki, mint a pornófilmben látható színészek. Ismétlem, ebben a felfogásban nincs különbség fiúk és lányok között.

Mit tehet a szülő, hogy megelőzze a gyereke testképzavarait?

Serdülőkorban (10-19 éves korban), különösen, ha gyermek 18 évesnél fiatalabb, rendszeres megbeszéléseket kell folytatni gyermekével a nemekkel kapcsolatos kérdésekről.

Amikor a gyermek pubertásban van, nagy hatással van rá a körülötte lévő világ – így a pornószínészekről készült felvételek teljesen eltorzíthatják a testképüket, félreértelmezhetik azt, azt gondolják, hogy az a megfelelő test, ami diétázáshoz, szorongásos zavarokhoz és depresszióhoz vezethet.

A szakemberek tapasztalatai szerint a tinédzserek körében szinte teljesen elfogadott a pornófogyasztás, és azt gondolják, hogy a korosztályukban általános és normális ez a viselkedés. A tinédzserek többsége szerint semmi probléma nincs a pornóval, ha valaki tudja, hogy nem valóság, amit a képernyőn lát.

Nagyon kevés fiatalnak van tudása arról, hogy a pornófogyasztás függőséget is okozhat. Az a jellemző vélemény köztük, hogy a pornóból sokat lehet tanulni a szexről. Kevés tinédzser van azon a véleményen, hogy a pornófogyasztás káros hatással lehet a párkapcsolatra, és kevesen gondolják, hogy a pornószínésznőket gyakran kizsákmányolnák.

A válaszok egyértelműen jelzik azt a nagymértékű diszkrepanciát, amely a tinédzserek pornóval kapcsolatos véleménye és a tudományos kutatások eredményei között húzódik, amelyek a pornófogyasztás serdülőkorban különösen káros hatásait igazolják.

Ezért egy olyan korban, amely hajlamosít a pornó tartalom nézésére, amellett, hogy rendszeresen beszélj a gyermekeiddel a pornó negatív hatásairól, és használd a gyermekeknek szóló internetes biztonsági tippeket, proaktívabbnak kell lenned gyermekeid egészséges pszichológiai és kognitív fejlődésének biztosításában.

A szülők a legjobb ingyenes szülői felügyeleti szoftvert használhatják a gyerekek számára, hogy megvédjék őket az interneten. Több mint 36 000 szülő telepített ún. pornóblokkolót – a CyberPurify Kids-t, amellyel 15 fajta káros tartalmat rejthet el az interneten, többek között: a pornó mellett olyan elborzasztó tartalmakat, mint például
– véresre verés, balesetek, szellemek, erőszak, gyilkosság, terrorizmus stb.
– stimulánsokról, függőséget okozó anyagokról, például alkoholról, sörről, marihuánáról, drogokról szóló tartalmak,
– agresszív elemekkel való tartalom, mások bántása, például gyűlöletkeltés,

A bővítmény teljesen ingyenes, segít minimalizálni gyermeked hozzáférését a káros tartalmakhoz, egészséges online környezetet biztosít gyermek számára, ugyanakkor nem sérti a személyiségi jogait.

Mint tudod, a pornográfia függőséget okoz, mindaddig, amíg gyermeked explicit képet lát (szándékosan vagy nem), arra csábítja a gyermeket, hogy továbbra is tanuljon róla.

Légy tisztában vele, hogy nagy az esélye annak, hogy ártatlan gyermeked ilyen káros tartalomnak lesz kitéve, ami pornófüggőséghez, gyenge tanulmányi teljesítményhez vagy akár veszélyes viselkedések utánzásához vezethet.

Tisztában vagyunk vele, milyen ijesztő tud lenni azon agyalni, hogy a kicsikéd, a szemed fénye káros tartalomnak van kitéve, de ne aggódj – ezzel nem kell egyedül szembenézned!