Egyre több fiatallal találkozunk, aki elégedetlen a testével. A témában végzett kutatások szerint két fő oka a közösségi média befolyásában és/vagy a rossz szülői mintában keresendő. Ebben a veszélyeztetett korosztályban az elégedetlenség érzése sokszor csap át testképzavarba, amely néhány jellegzetes tünet alapján jól felismerhető és kezelhető.

A testi megjelenéssel és a testsúllyal való elégedetlenség világszerte egyre nagyobb méreteket ölt. A 11–21 év közötti lányok 62 százaléka szeretne fogyni, 50 százalékuk próbált már valamiféle fogyókúrát, és egynegyedük fontolgatja a plasztikai műtétet. Egy másik felmérés szerint az európai egyetemisták 80 százaléka számolt be testi elégedetlenségről.

A testképzavar a modern kor betegsége.

A testkép testünk összetett belső leképződése, amely személyes és társas tapasztalatok során fejlődik ki. A testképzavarban szenvedők önértékelése sérült, megszállottan hiszik, hogy csak akkor felelnek meg a szociális elvárásoknak, ha elérik az általuk megszabott súlyt. Kényszeresen ragaszkodnak szabályaikhoz, beteges lelkifurdalás, önvád, önutálat jellemző rájuk a szabályok esetleges megszegése esetén.

Mindannyiunknak van véleménye arról az emberről és testről, akit a tükörben látunk, ezt a magunkról alkotott képet pedig rengeteg minden befolyásolja – mások visszajelzései, a közösségi média, az adott korban éppen kívánatosnak minősített ideális külső, a filmek és reklámok üzenetei, de a lakóhelyünk kultúrája is.

„A testképzavar jele lehet, ha valaki sosem érzi jól magát a bőrében; akkor sem, ha 10 kilóval soványabb vagy 10 kilóval kövérebb. Jellemző tünet a mentális és a fizikális önbántalmazás, például a túlzott sport, a túlevés vagy a bántó gondolatok. A gyerekek mindaddig elfogadják magukat olyannak, amilyenek, amíg a környezetük nem érezteti velük, hogy valamiben különböznek a többiektől vagy mások, mint az elvárt. Ha ez megtörténik, olyan tüneteket tapasztalhatunk, mint a saját test torzult észlelése vagy a negatív testkép” – mondja Bacsa Hédi, a Lélekfogadó alapítója.

A testképzavarral összefüggő betegségek egyaránt hatással vannak az ember pszichológiai és testi jóllétére, ezért aki ennek jeleit érzi magát, feltétlenül forduljon szakemberhez.

A social mediaban látott fotók nagy része Photoshoppal vagy más programokkal van javítva, viszont a legtöbbnél ez nincs feltüntetve, így joggal hiheti azt a tapasztalatlan internetező, hogy valóságos, amit lát. Innen pedig már csak fél perc, és rosszul is érzi magát, amiért „nem olyan karcsú, napbarnított, csinos, hibátlan a külseje”, mint annak az influenszernek, aki két órát töltött az aktuális fotó tökéletesítésével.

Fontos tehát, hogy a helyén tudjunk kezelni mindent, amit ezeken az oldalakon látunk, hiszen bizonyíték is van már a mentális betegségek és a Facebook-használat kapcsolatára. Ha lehet, kerüljük a média azon területeit, amelyek hamis képet festenek másokról, de ha már találkozunk velük, mindig jusson eszünkbe: ez nem a valóság!

Az M2Med Klinikán kiemelt figyelmet fordítunk a testképzavar diagnosztizálására. Hisszük, hogy a testképzavarban szenvedő betegek önértékelésén nem segít a plasztikai beavatkozás sem, ezért az ilyen problémával hozzánk forduló betegeket előbb pszichológus szakemberhez irányítjuk. Nem végzünk beavatkozást súlyos testképzavarban szenvedő betegen!

Míg a korábbi évtizedekben a testképzavarok megnyilvánulásai – például étkezési zavarok – jobban elkülönültek a normálistól, mára a norma ment el észrevétlenül a kóros irányba divatos formában. Ma már szinte mindenki szorong kinézetét illetően, ezért nehéz kiszúrni, hogy ki az akinél “normális” szintű az önbizalomhiány és ki az, akinél komolyabb gond lesz belőle. Ezért fontos odafigyelni erre és beszélni erről.

A probléma nem a tükörben, hanem leginkább fejben van.

❌ Nincs rendben, hogy nem mersz fürdőruhára vetkőzni a strandon.

❌ Nincs rendben, hogy 1 hónappal azután, hogy életet adtál a gyermekednek, már azon töröd a fejed, hogyan KELLENE egy szempillantás alatt újra karcsúnak lenned.

❌ Nincs rendben, hogy nem szeretsz tükörbe nézni.

❌ Nincs rendben, hogy nem mersz mások előtt edzeni a teremben.

❌ Nincs rendben, hogy valaki a szemedbe mondja, hogy vékonyabban / teltebben / izmosabban / tónusosabban / karcsúbban kellene kinézned, mint ahogyan te jól érzed magad!

Az egészség – beleértve a lelki egészséget is – az életmódodban rejlik, abban, hogy hogyan bánsz a testeddel! Tanulj meg tisztelettel tekinteni rá, hiszen ő az, aki egész életedben veled lesz, és már csak rajtad múlik, hogy az örömöd vagy az állandó szorongásod forrása lesz-e.

Egyre többen fordulnak hozzánk azzal a kéréssel, hogy úgy nézzenek ki, mint a Snapchat szűrőkkel felturbózott fotóikon. Aggasztó tendencia van kibontakozóban a plasztikai sebészetben.

„Snapchat-diszmorfia” – avagy a közösségi média új módon rombolhatja meg önbecsülést.

A közösségi média által okozott stressz plasztikai sebészetre készteti a fiatalokat?

A „Snapchat dysmorphia” kifejezés a test diszmorf rendellenességből (testképzavar) származik, amelyet az észlelt fizikai hibák megszállottsága jellemez, még azok is, amelyek mások számára láthatatlanok. Bár a Snapchat dysmorphia nem valami klinikailag diagnosztizálható állapot, az irreális megjelenés miatti arcplasztikai műtétek hozzájárulhatnak a testképzavar kialakulásához vagy súlyosbíthatják azt.

A Snapchat képviselői nem kommentálták a hírt. A sokak által kedvelt Facetune app szóvivője nyilatkozatában kijelentette: „A Facetune és a Facetune 2 valójában megtöri a „tökéletes test” ideálok illúzióját. Mindenki – a híres szupermodellektől a nagynénjédig – használja, és mindenki tudja, hogy mindenki használja. Az ellenkezőjét vitatni naivitás. Mindenki számára elérhető ez a játszótér.”

Soha nem néztél ki jobban: a bőröd pórusmentes, az orrod kicsinek, az ajkaid dúsnak tűnnek, és őzike szemű vagy. Készen állsz arra, hogy megoszd a világgal és begyűjtsd a lájkokat?

A probléma a fentivel a következő: EZ TÉNYLEG TE VAGY?!

A szűrők, a megvilágítás és más közösségi média trükkök a tökéletesség lehetőségét mutatták be a tömegek számára: egy filterezett kép gyors megosztása az Instagramon, és máris elkezdenek özönleni a lájkok és a megjegyzések. Ezek a szűrők és szerkesztések mára már normává váltak, megváltoztatva az emberek szépségről alkotott képét világszerte.

A közösségi médiahasználat és a stressz

Bár nem újdonság a saját tökéletlenségeidet látni a tükörben, a kéznél lévő információk arról, hogy hogyan nézhetnél ki nélkülük, igen. Minél több időt töltenek az emberek a közösségi médiában, annál jobban befolyásolja az agyukat az a tartalom, aminek kiszolgáltatják magukat. Egyesek számára ez azt jelenti, hogy arra ösztönzi őket, hogy saját, természetes megjelenésüket elfogadhatatlannak tekintsék. Amikor egy felmérés során arról kérdezték az embereket, hogy valamilyen okból rosszul érzik-e magukat a megjelenésük miatt, a többség határozott „igen”-nel válaszolt. A résztvevők körülbelül 22 százaléka mondta, hogy NAPONTA okoz ez számára stresszt!

Tovább fokozza a problémát a vágy arra, hogy a közösségi média fiókjainkat a nap folyamán ismétlődően megtekintsük, mivel azok folyamatosan frissülnek. Az Everyday Health stressz-felmérésében a válaszadók 57 százaléka, köztük a baby boom és a Z generációhoz tartozók is arról számolt be, hogy minden nap megtekinti közösségi média fiókját.

Ezek az „állandó csekkolások” az emberek 86 százalékát jelentik, akik emiatt több napi stresszt tapasztalnak, mint azok, akik ritkábban nézik meg a közösségi médiát. Valójában 42 százalékuk aggódik amiatt, hogy a közösségi média milyen negatív hatással van az egészségükre; a nem rendszeres látogatóknak csak 27 százaléka mondja ugyanezt. Ha ehhez hozzáadjuk az esztétikai nyomást, akkor ez biztos receptje a napi stressznek, a szorongásnak és a hangulati problémáknak.

A plasztikai sebészként rendszeresen látjuk ezt az M2Med-ben is. Régen, amikor a páciensek bejöttek egy konzultációra, a tükörben rámutatták azokat a területeket, amelyeken változtatni szeretnének. Manapság ezek a „hibák” már egy szelfiben láthatók, tükörben nem. Sokkal hamarabb mutatnak nekünk fotókat a telefonjukból, amelyekben rámutatnak a tökéletlenségekre – az orra túl nagy, az orra görbe, kettős álla van –, amelyeket bizonyos esetekben szinte lehetetlen a valóságban kiszúrni. Ez pedig kóros következménye annak, ha sok időt töltenek a saját fényképeik nézegetésével.

Az észlelt tökéletlenségeken vagy hibákon való időtöltés bárkit szörnyen letaglózhat. Ez a rossz szokás bizonytalanság érzését válthatja ki, ami stresszreakcióhoz vezethet a szervezetben. Ez a negatív gondolatok ciklikus mintázatát okozza: feszült vagy egy hiba miatt, úgy érzed, hogy változtatnia kell a megjelenéseden, majd időt és erőforrást fordítasz erre, ami még több stresszt okozhat.

A tökéletlenségek „kijavításának” vágya a fiatal nőket érintheti a legjobban, ez a csoport gyakran kér injekciós esztétikai beavatkozást, hialuronsavas töltőanyagot és botoxot, valamint mellnagyobbítást és zsírleszívást. Úgy jelennek meg, mint a közösségi médiában látott hírességek. Megszokták, hogy kissé torz módon látják magukat: egy apró képernyőn és olyan fényképeken át, amelyeket úgy átszerkesztettek, hogy eltávolították a tökéletlenségeket és kihasználták az összes filtert.

A különbség manapság abban rejlik, hogy az emberek olyan apró dolgokhoz ragaszkodnak, amelyekkel korábban az emberek nem foglalkoztak. A páceinsek megszállottabbak az apró tökéletlenségek miatt. Szeretik, ahogyan néznek filterezve, kísérleteznek az alkalmazások szerkesztésével. Úgy tűnik, hogy az orruk dudoraival, a pattanásaikkal, egy kis cellulittal vagy vékony ajkakkal szembeni toleranciájuk valamivel alacsonyabb, mint az előző generációké.

Jogos a félelem amiatt, hogy ha valaki a filterekre hagyatkozik, és egy erősen szerkesztett képet vetít magáról a világra, az nemcsak súlyosan befolyásolhatja a felhasználó önbecsülését, hanem a mentális egészségét is tönkreteheti.

Ezeknek a filterezett képeknek az elterjedése árthat az önbecsülésnek, a felhasználó azt érezheti, a valódi kinézete nem követi a trendeket és ez akár a test diszmorf rendellenességéhez vezethet.

Pedig a testképzavar kialakulása többtényezős; a genetika és az agy kémiája például szerepet játszhat. Gyakran együtt jár más zavarokkal, például depresszióval, étkezési zavarokkal és rögeszmés-kényszeres zavarral (OCD). Valójában a testképzavart rögeszmés-kényszeres rendellenességnek tekintik. Mind a testképzavart, mind az egyéb kényszeres zavarokat a megszállottság jellemzi; a testképzavaros embereknél ez a megszállottság kifejezetten testközpontú.

A JAMA Psychiatry folyóiratban 2007-ben publikált kutatás 12 testképzavarban szenvedő ember agyvizsgálatát elemezte, és arra a következtetésre jutott, hogy ezek a betegek valóban másképp dolgozták fel mások arcát, mint a kontroll alanyok. És ez még jóval a szelfik korszaka előtt volt.

Egy későbbi tanulmány, amelyet 2015 júliusában tettek közzé a Psychological Medicine folyóiratban, megállapították, hogy mind az anorexia nervosában, mind a testképzavarban szenvedőkben rendellenes aktivitás mutatkozott az agy azon területein, amelyek általában véve feldolgozzák a képeket – lehet, hogy a „hibásan” vannak bekötve, és csak részleteket, nem pedig az összképet látják.

Könnyen belátható tehát, hogy a közösségi média miért lehet olyan káros a testképzavarral élők számára. Nem hisszük azt, hogy a közösségi média önmagában okozza a testképzavar kialakulását, hanem inkább azt gondoljuk, hogy képes súlyosbítani egy lappangó testképzavart.

A közösségi média ismétlődő viselkedést idézhet elő a testképzavarral élőkben, például abban, hogy állandóan összehasonlíthatja magát másokkal. Ez arra készteti az embereket, hogy még jobban aggódjanak a megjelenésük miatt. Sok páciensünk szerint a közösségi médiában lévő képek stresszforrást jelentenek számukra.

Bár azt még nem tanulmányozták, hogy mi történik a testképzavarral élők agyában a közösségi média megtekintése közben, azt gondoljuk, hogy lehetséges, hogy ez az aktivitás megnövekszik az agy azon részein, amelyeket orbitofrontális kéregnek és caudatusnak neveznek, amelyek általában hiperaktívak. A testképzavaros embereknél valószínűleg rögeszmés gondolatokat tükröz.

Ezen embereknek károsak lehetnek az olyan szokások, mint a túl sok szelfi készítése és a hibák elemzése. Gyakran rontják az emberek saját közérzetüket ezzel és ördögi körforgásba kerülnek, több és több ismétlődő elfoglaltságot okozhatnak ezek számukra. Mivel olyan sok gyönyörű híresség van, akivel összehasonlíthatjuk magunkat, így nem meglepő, hogy a testképzavarban szenvedő emberek (és a még ebben nem szenvedők is) gyakran rosszabbul érzik magukat, miután ezekkel a képekkel hasonlítják össze magukat. Ráadásul egy testképzavaros ember nem csak a saját vonzerejét becsüli alá, hanem hajlamos túlbecsülni mások vonzerejét is, ami még jobban súlyosbítja ezt a problémát.

A közösségi média összefüggésben áll a testtel való elégedetlenséggel és a megjelenés megváltoztatásának vágyával, de ez önmagában nem jelenti azt, hogy valakinek testképzavara van. Azok számára, akik viszont ebben a betegségben szenvednek, a közösségi média használata kéz a kézben járhat azzal a megszállottsággal, hogy hírességekkel vagy barátokkal hasonlítgatják össze magukat, olyanokkal, akik maguk is órákat töltenek fényképeik gondozásával, javításával és retusálásával. A testképzavar belehajszolja ezeket a pácienseket egy másik kényszerbe, a plasztikai műtétekbe! Sajnos úgy találtuk, hogy a plasztikai műtét az esetek többségében nem szünteti meg a testképzavart, sőt inkább felerősíti azt.

Csábító lehet, hogy a filterezett fotókat „önmagad legjobb verziójának” nevezed, de mit is jelent ez valójában? Az határoz meg, hogy a hibáid mennyire zavarnak. A testképzavarban szenvedőket annyira lenyűgözheti a megjelenésük, hogy az kihat kapcsolataikra, munkájukra és a teljes életükre.

De még ha valakinél nem is alakul ki testképzavar, a vágy, hogy eltüntesse a hibáit, káros hatású marad. Mára tendencia, hogy arra ösztönzik a fiatalokat, hogy a kelleténél nagyobb hangsúlyt fektessenek saját személyes megjelenésükre. Természetesen ez mindig aggodalomra ad okot társadalmunkban. De ezt a megszállottságot, amelyre biológiailag hajlamosak vagyunk, perverz módon ösztönözheti a „lájkolók” és a „követők” hatása az egyén viselkedésére és prioritásaira.

Számos kutatás létezik arra vonatkozóan, hogy azok, akik nagy hangsúlyt fektetnek az Instagram-lájkokra, nagyobb valószínűséggel hasonlítják össze megjelenésüket másokkal, és elégedetlenek az arcvonásaikkal. A testképzavaron túl az olyan platformok, mint az Instagram és a Snapchat, összefüggésbe hozhatók az étkezési zavarokkal és a megjelenésre való túlzott összpontosítással.

Hogyan tudja a plasztikai sebész kiszűrni a testképzavaros betegeket?

A plasztikai sebészek már azelőtt is tisztában voltak vele, hogy a betegek testképzavarát szűrni kell, még mielőtt a social media filterek léteztek volna!

A plasztikai sebészet nem alkalmas a testképzavar kezelése, sőt, akár súlyosbíthatja is azt!

Ha plasztikai műtétre vágysz, és csupán egy filterezett szelfit használsz referenciapontként, egy jó plasztikai sebész felveti majd a konzultáción a reálisan várható, elérhető eredményeket. Szívesebben beszélgetünk arról, hogy minden embernek vannak archibái, és hogy a legtöbb egyszerűen lényegtelen. A tökéletlenség megléte nem jelzi a beavatkozás szükségességét.

Esztétikai műtéteket végző plasztikai sebészekként ma részben sebészeknek, részben terapeutáknak kell lennünk. A sebészi konzultáció az M2Med-ben nagyjából egy órát tart, hogy reális célokról beszélhessünk. Ha nem tartjuk ésszerűnek a páciens kéréseit, ezt mindig előre elmondjuk a betegeknek. A sebészet komoly üzlet, amely bizonyos kockázatokkal jár. Soha nincs garancia, mivel ez nem tökéletes tudomány. Ezt nem szabad félvállról venni.

Ha egy páciensen a testképzavar jelei mutatkoznak, nem fogjuk műteni, és ehelyett felajánljuk neki, hogy terápiára mehet. Hiszen nem reális az a vágy, hogy úgy nézzen ki, mint egy airbrush-fotó. Mi sebészek vagyunk, nem mágusok.

Az anorexia, a bulimia és a falás a vártnál több középkorú nőt érint, és majdnem minden 25. ember szenved evészavartól.
Megdöbbentő brit kutatási eredmény látott napvilágot: a 40-es és 50-es éveiben járó nők 3,6 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt 12 hónapban étkezési zavarban szenvedett.

Az evészavarok elsősorban a tinédzser korhoz vagy a korai felnőttkorhoz kapcsolódnak, és a kutatók szerint az új számok jóval magasabbak a vártnál.

A kutatók olyan tényezőket is felmértek, amelyek összefüggésbe hozhatók az evészavar kialakulásával, ideértve a gyermekkori boldogságot, a szülők válását vagy különválását, az életeseményeket, a szülőkkel való kapcsolatot és a szexuális visszaélést.

Egy nő esetében annak a kockázata, hogy anorexia nervosa-ban vagy bulimia nervosa-ban szenved majd felnőtt korában – ez a két leggyakoribb étkezési zavar –, a „boldogtalanság” mértékétől függően 4-10 százalékkal nő, ha gyermekkorában boldogtalannak érezte magát.

Dr. Micali elmondta: „Az anorexia, a bulimia, a falási evés és a tisztálkodási zavar mind a gyermekkori boldogtalansághoz társultak, és úgy tűnt, hogy a szülők válása gyermekkorban növeli a bulimia, a falászavar és az atipikus anorexia kockázatát.”

Az ürítési zavarban szenvedők saját maguk által kiváltott hányással, beöntéssel, valamint hashajtókkal és vízhajtókkal való visszaélésekkel próbálják szabályozni súlyukat vagy alakjukat.

Dr. Micali, a University College London és a New York-i Icahn School of Medicine munkatársa hozzátette: „Azt is megállapítottuk, hogy egy hozzátartozó halála növelheti ezen rendellenességek valószínűségét, és hogy a gyermekkori szexuális zaklatás vagy a társadalmi elutasítástól való félelem amely betegségekhez társul, táplálkozási zavarokat okozhat.”

A kutatók szerint a BMC Medicine folyóiratban közzétett eredmények korlátozottak lehetnek, mivel egyes adatok régiek, és az 5320 nőből álló minta csak terhes nőkből állt az Egyesült Királyság egy meghatározott régiójában.

A legtöbb olvasó ismeri azt a bölcsességet, hogy a „nyári testek télen készülnek”… Érdemes megvizsgálni, miért éppen ezek azok a bizonyos prémium hónapok, hogy a lehető legkevesebb megszakítással kaphasd meg az oly vágyott „beach body”-t.

A betegeink gyakran kérdezik tőlünk, hogy az év melyik időszaka alkalmas egy-egy műtétre? – A tél a jó idő? – Tavasszal kell műteni? Az évszakok az időjáráson túl elsősorban amiatt játszanak szerepet abban, hogy mikorra ütemezel egy műtétet, hogy számodra mely időszak a legideálisabb a műtét utáni felépüléshez. Legtöbbünk számára az őszi-téli hónapok a könnyebbek a felépülés szempontjából, hiszen erre az időszakra esnek a hosszabb, több napos munkaszüneti napok, hosszú hétvégék.

Téli ruhában minden takarva van

Egyes műtétek, például a lipodéma csökkentését célzó műtétek rövid távú kis hegesedést okoznak, de ezt sokkal könnyebb elrejteni a téli ruhatárral. Nem azért vagyunk, hogy divattanácsokat osztogassunk, de sok alakformáló műtétet és az ezzel járó duzzanatot rövid időre okos ruhahasználattal csodásan el lehet fedni.

Természetesen a szezon fő előnye az, hogy a tavaszi és nyári hónapokig diszkréten segít megőrizni a beavatkozás megtörténtét a jeleit eltakarva. Emellett korlátozott mértékben van a test kitéve a napfénynek, ami nem tenne jót a hegek gyógyulásában. A fénytől való védelem elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a lehető legjobban elhalványuljanak a beavatkozás hegei.

Nyárra várva

A műtét típusától és területétől függően akár több hónap is eltelhet, mire a zsírleszívás végleges eredménye kialakul. Bár ez hosszú és nehéz folyamat lehet, az ősszel és télen végzett beavatkozás megkönnyíti a sebész gyógyulási utasításainak betartását.

Mire eljön a nyár, a kompressziós ruha már a múlté, és te készen állsz, hogy megmutasd a világnak új alakodat, minden tevékenységi vagy ruházkodási korlátozás nélkül.

Új évi fogadalom

A leggyakoribb elhatározásaink önmagunk fejlesztésére irányulnak; elkezdeni edzeni, lefogyni, vagy minden kilót lefaragni, amit felszedtünk a karácsonyi ünnepek során. Az egészségesebb életmód elfogadása csodálatra méltó, de semmiképpen sem könnyű. A testkontúrozás segíthet ezen célok elérésében. A zsírleszívás ugyan nem fogyókúra-helyettesítő módszer, de hatékonyan segíthet a zsírégetési célok elérésében. Még az is lehet, hogy könnyebben ragaszkodsz egy új étkezési vagy edzési rendszerhez, mivel az eredmények plusz motivációt adhatnak.

A legtöbb páciens számára nagyjából 3-4 hónap szükséges, mire a zsírleszívás után a test teljesen regenerálódik és elnyeri szép, viszonylag végleges alakját. Így ha most jelentkezel konzultációra és bejelentkezel egy zsírcsökkentési eljárásra, akkor jövő tavaszra egészen biztosan készen állsz arra, hogy megmutasd vágyott új alakodat. Plasztikai műtéteknél a tökéletes időzítés fél siker.

Az M2Med Klinika egész évben rendelkezésedre áll.

Klinikánkon tudjuk, hogy az év legjobb időszaka a szépészeti beavatkozások számára valójában az az időszak, amely a leginkább megfelel neked és életmódodnak. Ha nincs rá lehetőséged, hogy az elkövetkezendő téli hónapokban áteshess ezen a műtéten, az nem jelenti azt, hogy meg kell várnod a jövő év végét.

Mivel minden beavatkozást személyes konzultáció előz meg, függetlenül attól, hogy mikorra időzítenéd a zsírleszívást, beszélj a témában tapasztalt Marjas doktor úrral.

Ő nagyon részletesen elmagyarázza a műtétet és a felépülési folyamatot. Minden segítséget és támogatást megad, hogy megtervezhess mindent az elejétől a végéig.

Olvasd el a zsírleszívásról írt további bejegyzéseinket, hogy még többet megtudj a témában!

Ahogy a Love Island-féle valóságshowk visszatérnek a képernyőkre, ismét új vitákat láthatunk a műsor testképre gyakorolt ​​hatásáról, valamint a versenyzők közötti sokszínűség hiányával kapcsolatos kérdésekről.

Kétségtelen, hogy az olyan show-k, mint a Love Island, a résztvevőket hatalmas nyomás alá helyezik, hogy megfeleljenek a szépség egy nagyon specifikus meghatározásának…

A PLASZTIKAI SEBÉSZETI ELJÁRÁSOK NORMALIZÁLÁSA

Amint az a közösségi médiában is látható, az emberek gyorsan elbagatellizálják a plasztikai sebészetet és a korrekciós beavatkozásokat. A legfelkapottabb plasztikai műtétek, például a mellnagyobbítás témájának hiányos ismerete ahhoz vezethet, hogy az emberek nincsenek tisztában teljesen a kockázatokkal, és nem végeznek elegendő előzetes kutatást a témában.

Bár az kétségtelenül nagyszerű, hogy az emberek már magabiztosabbak és nem érzik kényelmetlenül magukat, amikor megvitatják bizonytalanságukat a mellméretüket érintő kérdésekben, és elérhető számukra, hogy ilyen beavatkozásra jelentkezzenek, nem szabad elfelejteni, hogy sok plasztikai sebészeti beavatkozás komoly, nagy műtétnek minősül, és ennek megfelelően szükséges kezelni őket.

A Love Island-féle valóságshowkban a versenyzők nyíltan beszélnek az elvégzett plasztikai beavatkozásaikról. Jóllehet nagyszerű a személy teste feletti teljes autonómia normalizálása, de a műsor gyakran azt már nem mutatja be, hogy az emberek milyen okok miatt döntöttek úgy, hogy alávetik magukat ezeknek az eljárásoknak, és milyen pszichológiai hatást gyakoroltak rájuk.

Számos oka van annak, hogy egy személy úgy dönt, hogy plasztikai sebészhez fordul, amelyek közül tapasztalatunk szerint sajnos sok túlmutat a fizikai megjelenésen. Anélkül, hogy a ezek a páciensek valóban érintenék ezeket a kérdéseket, az olyan műsorok, mint a Love Island, szerepet játszanak annak az elképzelésnek a normalizálásában, hogy a plasztikai kezelések gyors megoldást jelenthetnek a mélyebben gyökerező önértékelési problémákra.

ÉRDEKEL AZ ARCFELTÖLTÉS

A fent említett brit kutatás azt is kimutatta, hogy megugrott az érdeklődés az arcfeltöltés iránt is, mióta a Love Island először visszatért képernyőkre. Az olyan kifejezésekre, mint ‘Sharon Love Island lips’ és a „Faye Love Island lips” egyre több keresés történik.

Az arcfeltöltés iránti megnövekedett érdeklődés sem meglepő, mivel a villában tartózkodó nők közül sokan nyíltan beszélnek azokról a non-invazív eljárásokról, amelyeket a TV műsor előtt végeztettek.

Az arcfeltöltés népszerűsége ellenére – mindenekelőtt a dús ajkak esetében – az emberek továbbra is kevésbé vannak tisztában azokkal a kockázatokkal, amelyek azzal járnak, ha nem választanak tapasztalt és képzett szakembert ezekhez a látszólag kisebb eljárásokhoz.

Valójában a rosszul beadott arcfeltöltő hatása katasztrofális lehet. A Save Face kutatása azt sugallja, hogy az orvos-esztétikai kezelések 83 százalékát orvosi tapasztalattal nem rendelkező szakemberek végzik (!) – egyértelmű, hogy többet kell tenni a nyilvánosság tájékoztatása érdekében a non-invazív eljárásokkal kapcsolatos veszélyekről és kockázatokról.

MI A KÖVETKEZŐ LÉPÉS?

Mivel a nézők Love Island-féle műsorok iránti érdeklődése nem csökken, bárki, aki úgy érzi, hogy a műsor negatív hatással van önbecsülésére és testképére, tegyen meg mindent, hogy elkerülje a megtekintését.

Érdemes emlékezni arra, hogy a műsorban résztvevők radikális lépéseket tettek annak biztosítására, hogy az aktuális trendeknek és közvélemény által meghatározottak szerint „a legjobban nézzenek ki”, mielőtt belépnének a villába, a műsorral – és kinézetükkel – kapcsolatos társadalmi nyomás elvitathatatlan. A plasztikai műtét azonban nem mindig a legjobb módja annak, hogy gyorsan „megjavítsunk” valamit, amivel elégedetlen vagy, és ez egy olyan döntés, amelyet nem szabad könnyelműen meghozni, és természetesen főleg nem szabad meghozni mások nyomása miatt.

Olivia Attwood korábbi versenyző a közelmúltban a brit sajtóban arról beszélt, hogy a fiataloknak a trendek gyors változása miatt kerülniük kell ezeket az eljárásokat, mivel ezek mindig csak átmenetiek, de a plasztikai sebészeti eljárások hatása már nagyon nem. Ez ismét megerősíti a külsőd megváltoztatásával kapcsolatos döntések fontosságát!

Azok számára, akik komolyan aggódnak amiatt, hogy a műsor milyen hatással van rájuk vagy a körülöttük lévőkre, rengeteg információ és forrás érhető el az interneten a negatív testkép elleni küzdelemhez.