Jogos a félelem amiatt, hogy ha valaki a filterekre hagyatkozik, és egy erősen szerkesztett képet vetít magáról a világra, az nemcsak súlyosan befolyásolhatja a felhasználó önbecsülését, hanem a mentális egészségét is tönkreteheti.

Ezeknek a filterezett képeknek az elterjedése árthat az önbecsülésnek, a felhasználó azt érezheti, a valódi kinézete nem követi a trendeket és ez akár a test diszmorf rendellenességéhez vezethet.

Pedig a testképzavar kialakulása többtényezős; a genetika és az agy kémiája például szerepet játszhat. Gyakran együtt jár más zavarokkal, például depresszióval, étkezési zavarokkal és rögeszmés-kényszeres zavarral (OCD). Valójában a testképzavart rögeszmés-kényszeres rendellenességnek tekintik. Mind a testképzavart, mind az egyéb kényszeres zavarokat a megszállottság jellemzi; a testképzavaros embereknél ez a megszállottság kifejezetten testközpontú.

A JAMA Psychiatry folyóiratban 2007-ben publikált kutatás 12 testképzavarban szenvedő ember agyvizsgálatát elemezte, és arra a következtetésre jutott, hogy ezek a betegek valóban másképp dolgozták fel mások arcát, mint a kontroll alanyok. És ez még jóval a szelfik korszaka előtt volt.

Egy későbbi tanulmány, amelyet 2015 júliusában tettek közzé a Psychological Medicine folyóiratban, megállapították, hogy mind az anorexia nervosában, mind a testképzavarban szenvedőkben rendellenes aktivitás mutatkozott az agy azon területein, amelyek általában véve feldolgozzák a képeket – lehet, hogy a „hibásan” vannak bekötve, és csak részleteket, nem pedig az összképet látják.

Könnyen belátható tehát, hogy a közösségi média miért lehet olyan káros a testképzavarral élők számára. Nem hisszük azt, hogy a közösségi média önmagában okozza a testképzavar kialakulását, hanem inkább azt gondoljuk, hogy képes súlyosbítani egy lappangó testképzavart.

A közösségi média ismétlődő viselkedést idézhet elő a testképzavarral élőkben, például abban, hogy állandóan összehasonlíthatja magát másokkal. Ez arra készteti az embereket, hogy még jobban aggódjanak a megjelenésük miatt. Sok páciensünk szerint a közösségi médiában lévő képek stresszforrást jelentenek számukra.

Bár azt még nem tanulmányozták, hogy mi történik a testképzavarral élők agyában a közösségi média megtekintése közben, azt gondoljuk, hogy lehetséges, hogy ez az aktivitás megnövekszik az agy azon részein, amelyeket orbitofrontális kéregnek és caudatusnak neveznek, amelyek általában hiperaktívak. A testképzavaros embereknél valószínűleg rögeszmés gondolatokat tükröz.

Ezen embereknek károsak lehetnek az olyan szokások, mint a túl sok szelfi készítése és a hibák elemzése. Gyakran rontják az emberek saját közérzetüket ezzel és ördögi körforgásba kerülnek, több és több ismétlődő elfoglaltságot okozhatnak ezek számukra. Mivel olyan sok gyönyörű híresség van, akivel összehasonlíthatjuk magunkat, így nem meglepő, hogy a testképzavarban szenvedő emberek (és a még ebben nem szenvedők is) gyakran rosszabbul érzik magukat, miután ezekkel a képekkel hasonlítják össze magukat. Ráadásul egy testképzavaros ember nem csak a saját vonzerejét becsüli alá, hanem hajlamos túlbecsülni mások vonzerejét is, ami még jobban súlyosbítja ezt a problémát.

A közösségi média összefüggésben áll a testtel való elégedetlenséggel és a megjelenés megváltoztatásának vágyával, de ez önmagában nem jelenti azt, hogy valakinek testképzavara van. Azok számára, akik viszont ebben a betegségben szenvednek, a közösségi média használata kéz a kézben járhat azzal a megszállottsággal, hogy hírességekkel vagy barátokkal hasonlítgatják össze magukat, olyanokkal, akik maguk is órákat töltenek fényképeik gondozásával, javításával és retusálásával. A testképzavar belehajszolja ezeket a pácienseket egy másik kényszerbe, a plasztikai műtétekbe! Sajnos úgy találtuk, hogy a plasztikai műtét az esetek többségében nem szünteti meg a testképzavart, sőt inkább felerősíti azt.

Csábító lehet, hogy a filterezett fotókat „önmagad legjobb verziójának” nevezed, de mit is jelent ez valójában? Az határoz meg, hogy a hibáid mennyire zavarnak. A testképzavarban szenvedőket annyira lenyűgözheti a megjelenésük, hogy az kihat kapcsolataikra, munkájukra és a teljes életükre.

De még ha valakinél nem is alakul ki testképzavar, a vágy, hogy eltüntesse a hibáit, káros hatású marad. Mára tendencia, hogy arra ösztönzik a fiatalokat, hogy a kelleténél nagyobb hangsúlyt fektessenek saját személyes megjelenésükre. Természetesen ez mindig aggodalomra ad okot társadalmunkban. De ezt a megszállottságot, amelyre biológiailag hajlamosak vagyunk, perverz módon ösztönözheti a „lájkolók” és a „követők” hatása az egyén viselkedésére és prioritásaira.

Számos kutatás létezik arra vonatkozóan, hogy azok, akik nagy hangsúlyt fektetnek az Instagram-lájkokra, nagyobb valószínűséggel hasonlítják össze megjelenésüket másokkal, és elégedetlenek az arcvonásaikkal. A testképzavaron túl az olyan platformok, mint az Instagram és a Snapchat, összefüggésbe hozhatók az étkezési zavarokkal és a megjelenésre való túlzott összpontosítással.

Hogyan tudja a plasztikai sebész kiszűrni a testképzavaros betegeket?

A plasztikai sebészek már azelőtt is tisztában voltak vele, hogy a betegek testképzavarát szűrni kell, még mielőtt a social media filterek léteztek volna!

A plasztikai sebészet nem alkalmas a testképzavar kezelése, sőt, akár súlyosbíthatja is azt!

Ha plasztikai műtétre vágysz, és csupán egy filterezett szelfit használsz referenciapontként, egy jó plasztikai sebész felveti majd a konzultáción a reálisan várható, elérhető eredményeket. Szívesebben beszélgetünk arról, hogy minden embernek vannak archibái, és hogy a legtöbb egyszerűen lényegtelen. A tökéletlenség megléte nem jelzi a beavatkozás szükségességét.

Esztétikai műtéteket végző plasztikai sebészekként ma részben sebészeknek, részben terapeutáknak kell lennünk. A sebészi konzultáció az M2Med-ben nagyjából egy órát tart, hogy reális célokról beszélhessünk. Ha nem tartjuk ésszerűnek a páciens kéréseit, ezt mindig előre elmondjuk a betegeknek. A sebészet komoly üzlet, amely bizonyos kockázatokkal jár. Soha nincs garancia, mivel ez nem tökéletes tudomány. Ezt nem szabad félvállról venni.

Ha egy páciensen a testképzavar jelei mutatkoznak, nem fogjuk műteni, és ehelyett felajánljuk neki, hogy terápiára mehet. Hiszen nem reális az a vágy, hogy úgy nézzen ki, mint egy airbrush-fotó. Mi sebészek vagyunk, nem mágusok.